100×Szép 1999/12
Sztárok szilvesztere:
Sarah Michelle Gellar:”Otthon szeretnék maradni a barátaimmal. Azt hiszem, ezen az estén bulizni, menni túl veszélyes. Készítek valami finom kis vacsit, és csendesen ünnepelek a számomra legfontosabb személyek körében.”
100×Szép 2000/3
Fiatal nő keresi…
Csinos, vonzó, csodaszép, hosszú haja van, és ráadásul varázslatosan játszik. Valójában nem is kellene nagyon bedobnia magát Sarah -nak, hogy megtalálja álmai férfiját, de ő nagyon óvatos lett a szerelemben:”A kapcsolataim többsége maga volt a katasztrófa. Attól félek, rengeteg tanulnivalóm van még, már ami a srácokat illeti. Én egy okos, szenvedélyes férfiről álmodom, akinek semmi köze a showbizniszhez.”Na igen,Sarah, szerintünk nem lesz nagy feladat megtalálnod őt.
100×Szép 2001/4
5 dolog, amiért szeretjük Sarah M. G.-t:
1.
Mert vámpírvadász Buffy-ként bebizonyította, hogy néha a legjobb csajok is lehetnek bizonytalanok, sőt, a szerelmi bánat sem mindig kíméli őket.
2.
Mert el tudjuk képzelni, hogy összebarátkozzunk vele.
3.
Mert a szőke nős viccek ellenére bevallotta, hogy saját elhatározásból festette szőkére a haját.
4.
Mert nem szállt fejébe a dicsőség, az egyetlen allűrje a tisztaságmániája. Naponta ötször zuhanyozik!
5:
Mert olyan bájosan mosolyog, hogy meg tudunk neki bocsátani, amiért elcsábította Freddie Prinze Jr.-t.
IM 2001/6
Sarah Michelle Gellar és Freddie Prinze Jr. Kapcsolata meglehetősen tartósnak mondható-főleg hollywoodi mércével-hiszen 4 éve a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című film forgatásán, jöttek össze, és azóta elválaszthatatlanok. Sarah 24. születésnapján eljegyezte egymást a 2 sztár, és bár az esküvőt még nem sürgetik, lehet, hogy a Scooby-Doo díszbemutatóján már házaspárként vesznek részt.
IM 2002/1
Sarah:” Mivel a tüzes Kos jegyében születtem, óriási a mozgásigényem, és számomra a sport a legmegfelelőbb dolog a stressz levezetésére. A kemény forgatások mellett feltétlenül szükségem van arra, hogy teljesen kikapcsolódjak, és hogy azt a kevés szabadidőmet, ami van, kellemesen töltsem el. Karatézom, jéghokizom, búvárkodom, szörfözöm, hegyet mászok, és ezek nélkül tuti, hogy megőrülnék.”
Mozinet.hu:
Ju-On című horror ötlete nem titkoltan A kör megtekintése után ugrott Takasi Simizu rendező fejébe, és ha már odaugrott, meg is kereste vele Taka Ichisét, aki beleegyezett egy, sőt, mindjárt két videofilm elkészítésébe. A hatásos képek meggyőzték az amerikai forgalmazókat a projekt életképességéről, és elkezdték megírni az amerikai forgatókönyvet. Ezalatt Ichise bemutatta Japánban a Ju-On (szintén Simizu rendezte) moziváltozatát, amellyel nagy sikert aratott, majd folytatását, amellyel még nagyobbat. Az amerikai forgatókönyv első változatával megkereste Sam Raimi rendezőt, aki az eredeti változat rendezéséről csak szuperlatívuszokban tudott beszélni, ezért a közös produkciójukban (Raimi új, Ghost House néven alapított produkciós cégének első produkciójaként) elkészülő remake megrendezésére Simizut kérték fel, aki így aztán ötödször is nekiállt – szinte ugyanannak.
A The Grudge cím haragot, haragvást jelent. A történet központi emberalakja (ahogy az már a horrorok többségében lenni szokott) egy lány, ezúttal Sarah Michelle Gellar megformálásában, aki (ötletes remake-fogásként) japánba szakadt cserediákot játszik, így a sztori egyszerre lehet hollywoodi és japán (Shimizu pedig forgathatott javarészt japán gárdával, japán körülmények között – szüksége is volt rá, ugyanis amennyit angolul tud, azt a Star Wars-filmekből tanulta…). A sztoriban a lány, hogy egy munkából lógó nővérnek falazzon, ellátogat egy kedvesnek, bár szinte teljesen kihaltnak tűnő házikóban, katatonikus állapotban lévő öregasszonyhoz. Az emeletről kaparászást hall, természetesen idővel felmegy, hogy megnézze, mi is okozhatja a zajt – és szabadjára enged egy átok sújtotta, bosszúálló szellemet, amely vírus módjára terjed – meggyilkolt áldozatain keresztül.
Nem mondhatni, hogy az alapsztori rengeteg meglepetéssel szolgálna, de kellemes kiinduló alap lehet egy jó kis borzongatáshoz, márpedig a távol-keleti horrorok legnagyobb erőssége éppen a félelmetes hangulat megteremtésében, és nem a sztoriban keresendő. Így aztán nem is meglepő, hogy a célközönséget teljességgel hidegen hagyták az olyan értetlen kritikák, mint a Detroit News-é („Mindenki, aki látott már horrorfilmet, tudni fogja, hogy mi lesz a történet menete”. – Na, és?). A közönség egy (kis) része ráadásul már láthatta az eredeti változatot, nem csak DVD-n, de néhány amerikai moziban is, idén nyáron.
Az eredeti változattal szemben az új verzió Sam Raimi (a Gonosz halott-trilógia és a Pókember-filmek rendezője) neve mellett még egy ütőkártyát tartogat Sarah Michelle Gellar személyében. A dögös szőke cicababa 1997-ben robbant be a horrornézők tudatába egy hatásos hármasfogat segítségével: főbb szerepet játszott a Tudom, mit tettél tavaly nyáron és mell-ékeset a Sikoly 2 című Kevin Williamson-féle tinihorrorokban, és elindult sikersorozata, a Buffy, a vámpírok réme, amely egészen 2003-ig elélt. Azóta játszott még ördögien gonosz nőszemélyt a Kegyetlen játékokban és Daphneként kétszer is küzdött szellemekkel a Scooby-Doo vitatható minőségű moziváltozataiban. Horrorfilmhez mindenesetre kevés jobban csengő nevű ifjú szépséget találhatnánk. Hozzá képest a többi szereplő csak mellékes kiegészítő, legyen szó Bill Pullmanról vagy Kadee Stricklandről, akit a fanatikus horrorkedvelők az Anakonda 2-ben ismerhettek meg. Takako Fuji és Yuya Ozeki pedig ötödszörre ismétli meg a szellemnő és (most már hét éves) gyermeke szerepét…
A pozitív tényezők mellett a közepes kritikák nem sokat ronthattak a helyzeten, többek között azért sem, mert a filmet szidó vélemények is rendszerint elismerték félelmetes voltát – inkább a forgatókönyvet hibáztatták a problémákért („Horrorfilm, amely semmi másból nem áll, csak ne-menj-a-padlásra-féle feszültségkeltő jelenetekből mindent beborító sötét hangulattal és minimális logikával – Entertainment Weekly; „Sok minden történik, de nincs igazi sztori. Talán ettől oly haragos a megfulladt kabuki szellem: elszántan küzd egy kerek forgatókönyvért” – Globe and Mail). A kritikusok másik fele ráadásul dicsérő szavakat fogalmazott meg („Elég ahhoz, hogy az ember összeszorult gyomorral és remegő lábakkal menjen haza” – Washington Post; „Végre megvan a kulcs egy japán film amerikanizált változatához: hadd rendezze ugyanaz, mint aki az eredetit” – San Antonio Express-News; „Egy kicsivel kevésbé félelmetes, mint az eredeti, de így is igazán félelmetes pszichohorror, amely hatásosan ismétli meg az eredeti zord és erőteljes sokkhatásait” – Hollywood Reporter).
De megszokhattuk már, hogy horrorfilmek esetében a közönséget a legritkább esetben érdekli a kritikusok véleménye. Sokkal többet nyomott a latban, hogy Halloween közelg, és a közönség kiadós borzongásra vágyott. Erre jó esélyt láthattak a The Grudge révén, amelyre, csakúgy mint a Sony másik, egy hónappal ezelőtti, Felejtés című bemutatója esetében, leginkább a vonzó – izgalmas mókát ígérő – előzetese adta a legtöbb garanciát. Ez az előzetes egyszerre kínált A hatodik érzékhez és a Más világhoz hasonló izgalmakat és juttatta eszébe a nézőknek a két októberrel ezelőtt nagy sikert aratott japán horror-remake-et, A kört. Ráadásul csakúgy, mint A kör, ez a bemutató is PG-13 besorolást kapott (azaz 13 éven aluliak által csak felnőtt kíséretében látogatható – ha egy erőteljes hangulatú horrorfilm ilyen besorolást kaphat, azt hiszem, meg lehet érteni az Amerika Kommandó alkotóinak teljes értetlenségét az MPAA besorolási rendszere miatt), így a közönség nagy tömegben önthette el a mozikat – és így is történt. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
